Élek, avagy az éves helyzetjelentés

Mivel elég régen adtam hírt magamról és sokszor fájó szívvel nézek fel az amúgy inaktív blogomra – tudom, miattam az –, gondoltam mivel itt a nyár eljött az ideje annak, hogy legalább egy kis életjelet mutassak.

A tavalyi nyári terveim egy az egyben dugába dőltek és azóta is tart nálam ez a kis dolog. Lassan két éve, hogy csak a D meghajtómon lévő mappámnak írok és nem sokat mutatok meg belőle másoknak, mert nem érzem azt, hogy megállhatok anélkül, hogy belejavítanék és azt mondhatnám rá, hogy „igen, ez eléggé tetszik, elfogadható”. A nyári tervben szerepel, hogy olvasok írós könyveket – ez el is kezdődött – valamint egy kis pszichológiai tudás sem árt, szóval keresgettem olyan könyveket, amik nem vérprofi pszichológusoknak készültek, csak pusztán egy mindennapi embernek, akit érdekel ez a téma. Hogy mindezt miért? Fejlődni akarok.

Szóval, ha valakiben még megvan a remény az iránt, hogy „visszatérek” a blogos körbe, az ne is veszítse el, mert tényleg vissza fogok térni. Csak így sok szem közt megsúgom, hogy készül egy páremberes közös projekt, ami mindenképp el fog készülni – legalábbis a részemről – még ez éven belül, így van esély rá, hogy visszatérek. :) Nem egy befejezetlen ügyem van az írós világgal (ez olyan reszketősen hangzott :D ).

Sokkal több elszántság van bennem, mint a tavalyi évben volt és ez talán annak is köszönhető, hogy beleszoktam az egyetembe, annak a menetébe – igen, két évig tartott, nehéz szülés volt, de a baba egészséges! Az első év után ez a második év sokkal több erőt adott nekem – többet is kellett persze tanulnom –, de a fáradtság ellenére 1-2 hét alatt sikerült felépülnöm a vizsgaidőszak idegtépő heteiből. A saját levont tanulságom: Ha az ember elhiszi, hogy van elég ereje mindenhez, amit el akar érni, akkor talál is hozzá.

De hogy egy kis pozitívumot is emlegessek saját lélektani boncolgatásomon kívül: még a tavalyi év végén az a nagy szerencse ért, hogy az általam készített borítót választották ki Helena Silence – Ezüsthíd című kötetére. Bár lehet, nem mindenki tudja, de szeretek borítókat készíteni, így nagy örömmel töltött el, hogy az enyémre esett a választás.
Remélem, hogy még a jövőben is lesz esélyem ilyesmire, mert bár nem olyan, mintha az embernek a saját regénye jelenne meg, de akkor is örömmel tölt el, hogy valakinek az írását én „öltöztethettem fel”.


Azt hiszem, nagy vonalakban ennyi lenne. Hogyha bárki is szeretne tőlem kérdezni vagy beszélgetni velem, megtaláltok e-mailen (93angyal@gmail.com) vagy facebookon Kim H. Angel néven. Nyugodtan be lehet jelölni, nem ettem még embert – és valljuk be, interneten keresztül nehéz is lenne. :D


Üdv, Kim

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ne felejts el kommentelni! :)

back to top