Védtelenek





VÉDTELENEK


A levegő egészen kellemes volt, langyos, tökéletes nyári idő, amin az ember nem olvad el cukor módjára, és amin akár azt is hihetnénk, hogy nem történhet semmi rossz. Pedig igen, mert a felszín alatt ott lappangott a félelem valamitől, amit nem tudunk irányítani. Ez pedig maga a halál.

Árnyak közt - Prológus


Prológus

Rohantam. A tüdőm visítva sípolt az enyhülésért, de nem állhattam meg. Most nem. Amikor már ilyen közel járok…
Több mint hét perce futok megfeszített iramban, a hátam mögött egyre csak hangosodó morgások és ugatások kíséretében.
A szám teljesen kiszáradt, a lábaim kezdték már feladni. Minden porcikámban éreztem, ha most megállok, nem lesz visszaút. Meghalok itt helyben.
„Nem állhatok meg, nem állhatok meg!” Kiáltoztam gondolatban, hátha valamicskét ösztönzőleg hat rám.
A szabályok egyértelműek voltak. Vagy futok az életemért, vagy meghalok. Ha megállok, nincs menekvés. Széttépnek, mint egy darab rongyot.

Árnyak közt - 3. fejezet


3. fejezet

Ha már az álmaidnak nem hiszel, higgy a tükörnek, amibe reggelente belenézel. Lásd magad benne úgy, ahogy mások látnak. Szépnek, esetleg kissé csúnyácskának, vagy akár lángoló kék szemekkel, de semmiképp se hazudj önmagadnak.

Még a délelőtt folyamán meglátogatott az orvos, hogy megvizsgáljon. Meghallgatta a mellkasom, megvizsgálta a torkom, és kellőképpen meg is nyomorgatta közben a nyakam, hogy érezze, nem talál-e bármilyen duzzanatot. Szerencsére nem talált.
Megkérdezte azt is, hogy érzem magam, milyen a közérzetem, visszajött-e már néhány emlékem.
Az utolsó kérdésére – sajnálatos módon – nemmel kellett válaszolnom. Hiszen azokon a furcsa álmokon kívül nem emlékszem semmire, és ugyan ki hinne nekem? A végén még kényszerzubbonyt adnának rám.

Árnyak közt - 2. fejezet


2. fejezet

Vannak olyan barátok az életben, akik úgy gondolják, mindig melletted állnak. Jóban, rosszban. De vannak barátok, akik ezekben a helyzetekben mégsem tudnak megvigasztalni. Néha, talán egy kevésbé ismerős, mondhatni idegen ember érintése könnyebben megnyugtat, mint egy barátodé, aki ismer, s tud rólad szinte mindent.

Még pár másodpercig meredten néztem a tükörképem, majd a tükör kicsúszva a kezemből halkan a paplanra esett. 
Éreztem magamon Sue és Damian értetlen tekintetét, de nem törődtem velük. A kezemmel végigszántottam fekete tincseimen és belemarkolva elkezdtem húzni a hajam. 
Ez nem lehet igaz.
Mégis az – szólalt meg váratlanul egy kis hangocska a gondolataim közt.
Hirtelen hangosan és mondhatni hisztérikusan nevetni kezdtem.

Árnyak közt - 1. fejezet


1. fejezet

Az emlékek fontosak az ember életében. Akármit tesz, akármit csinál, mindig elkísérik. Ezekből tudja meg, hogy mit tehet meg és mit nem. Hogy milyen hibákat követett el a múltban, amikre a jövőben oda kell figyelni. De ha nincsenek emlékek, honnan tudjuk, hogy mit ismerünk és mit nem? Honnan tudjuk, hogy mit tettünk már meg és mit nem?
Honnan tudjuk, hogy ki a barát és ki az ellenség?

Egy erdőben rohantam. A fák ágai belecsapódtak az arcomba. A kezem és a lábam is sajgott. 
Nem állhattam meg. Egy Árny üldözött. A fák közt lopózott mellettem, és nem hagyott elmenni.
Kitartóan futottam, a jobb oldalamon tőlem húsz méterre az Árny szintén.
Eddig egyenesen szaladt, most irányt váltva felém közeledett. A pulzusom még jobban felgyorsult. Mivel mögém került, nem tudtam merre van, vagy hol tart. Mikor fog elkapni… Ha folyamatosan magam mögé tekingetnék, fennáll a veszélye, hogy elbukom valamiben. Így csak céltalanul futottam tovább.
Egy ideg még hallottam a furcsa neszezést magam mögött, majd teljesen elhalt. A szívem a torkomban dobogott, a fülemben a saját vérem lüktetését hallottam.

Árnyak közt - Tartalom

Árnyak közt





A nevem Elizabeth. Semmi mást nem tudok magamról.
Egy szörnyű, lidérces álomból ébredve ismereten helyen találtam magam, emlékek nélkül.
Válaszok nélkül.
Ami pedig a legrosszabb, hogy senki sem készített fel arra, ami rám várt.
Emberek, Testrablók... Nem utolsó sorban pedig Árnyak. Ők a legrosszabbak mind közül.
És állításuk szerint én is közéjük tartozom...

Üdv!


Üdvözöllek, kedves Látogató!


Ez az oldal a sokadik - és remélhetőleg utolsó - próbálkozásom arra, hogy az írásaimat és úgy mindent egy helyen tudhassak.
Különböző okok vezettek a korábbi oldalról való költözésnek, egyrészt az én szemszögemből, másrészt pedig azért, mert remélem, hogy már ismert közegben Ti is jobban fogtok eligazodni.

A frissekről az oldalsávban lévő kis 'Friss' menü tájékoztat benneteket, amikor van valami új, akkor ott fogom frissíteni a látottakat. Azt hiszem, ennyi lenne :)
Ha bármilyen probléma van, akkor írjatok nyugodtan e-mailben (93angyal@gmail.com)

Jó olvasást és jó böngészést! 

Kim H. Angel


Ha további kérdés lenne:


back to top