#2 avagy beszéljünk a témaválasztásról


Az elmúlt hónapokban nem egy blogos facebook csoportba kaptam felvételt – vagy én jelentkeztem, vagy pedig más ismerős vett fel. Mivel kíváncsi voltam, mi zajlik mostanság blogger szinten, ezért nem léptem ki a csoportokból, csak hagytam magam úszni az árral.
Biztosan tudjátok néhányan, hogy az utóbbi időben a magyar könyvpiac szeret valós, kicsit lélekbe vágó témákkal foglalkozni, értem ez alatt a családon belüli erőszak, gyermekbántalmazás, alkoholizmus stb. témáját és ezzel nincs is probléma, mert foglalkozni kell vele. Ha csak így is, de eljut az információ az olvasókon keresztül a közéletbe.

Élek, avagy az éves helyzetjelentés

Mivel elég régen adtam hírt magamról és sokszor fájó szívvel nézek fel az amúgy inaktív blogomra – tudom, miattam az –, gondoltam mivel itt a nyár eljött az ideje annak, hogy legalább egy kis életjelet mutassak.

#1 avagy a szereplők képesítése

Újra fellángolt bennem a blogok látogatásának kedve - az elmúlt évben is látogattam, de inkább blogos barátokét vagy olyan újonnan megismert emberekét, akik valahogy a blogomra tévedtek és inaktivitásom ellenére bátorkodtak felkeresni és véleményt vagy tanácsot kérni. De visszatérve a bloglátogatásokhoz: ez azt jelenti, hogy egyik blogról a másikra kattintva szörfözök, és próbálok olyan sztorit keresni, ami olvasásra méltó és érdekes. Mivel szinte szó szerint falom a könyveket, azért vannak minimális elvárásaim a sztorikat illetően - ne legyenek benne hangulatjelek és ne legyen tele tőmondatokkal az egész. Azt hiszem nem sok és nagy elvárás.
De hogy rátérjek arra, ami miatt létrejött a post...

Alysia - Sárkánysors

Régi történet, most mégis lett hozzá egy kis ötletem, és ha már van ötlet, akkor meg is valósítom :)
Sajnos a történet már nem elérhető az interneten, viszont több történet van fent, ami megéri az elolvasást. (Az oldalra egy ucozos regisztrációval, vagy már meglévő ucoz fiókkal lehet belépni).

És akkor íme a kép:

Árnyak közt

Nem sok kép készült nekem, sajnos jó pár már nem tudom merre van, a sok fájlvesztés és egyéb problémák közepette a képek nagy része elveszett. Viszont szerencsém volt, mert a kedvencemet feltöltöttem az internetre.
Alysia nagyon régen készítette, de azóta is nagy kedvencem maradt, akármit is mondjon rá :D


Centaine Silver - Hullámzó remény

Kedves blogos barátnőmnek készített borító és a később hozzá készített könyvjelző.
Aki szeretne többet megtudni a történetről, az bátran látogasson el hozzá: Centaine Silver Históriái





Best Blog Díj



Best Blog Díj

Bár mostanában nem blogolok annyit, de Rose Woodsnak hála megkaptam ezt a díjat :) Nagyon köszönöm, ez most tényleg jól esett, mert kezdek lassan megőrülni az érettségi miatt (jövőhét kedden szóbelizek) és minden kis apróságnak örülök.

És itt is van a díj, amihez persze feladatok is járnak:


1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat:

Mint már fentebb említettem, Rose Woodstól kaptam ezt a kis "plecsnit" :D Aki régi olvasó és emlékszik rá, anno a Kárhozottak blogger novelláskötet kapcsán volt egy kis blogos kapcsolatunk, plusz az írásait is nagyon kedvelem, és máig sem értem, hogy miért nem csapott még le rá egy kiadó.

2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma:

Nos, nos... lehet, hogy nem tudok 4-et felsorolni, de mire a végére érek meglátjuk :D

Védtelenek





VÉDTELENEK


A levegő egészen kellemes volt, langyos, tökéletes nyári idő, amin az ember nem olvad el cukor módjára, és amin akár azt is hihetnénk, hogy nem történhet semmi rossz. Pedig igen, mert a felszín alatt ott lappangott a félelem valamitől, amit nem tudunk irányítani. Ez pedig maga a halál.

Árnyak közt - Prológus


Prológus

Rohantam. A tüdőm visítva sípolt az enyhülésért, de nem állhattam meg. Most nem. Amikor már ilyen közel járok…
Több mint hét perce futok megfeszített iramban, a hátam mögött egyre csak hangosodó morgások és ugatások kíséretében.
A szám teljesen kiszáradt, a lábaim kezdték már feladni. Minden porcikámban éreztem, ha most megállok, nem lesz visszaút. Meghalok itt helyben.
„Nem állhatok meg, nem állhatok meg!” Kiáltoztam gondolatban, hátha valamicskét ösztönzőleg hat rám.
A szabályok egyértelműek voltak. Vagy futok az életemért, vagy meghalok. Ha megállok, nincs menekvés. Széttépnek, mint egy darab rongyot.

Árnyak közt - 3. fejezet


3. fejezet

Ha már az álmaidnak nem hiszel, higgy a tükörnek, amibe reggelente belenézel. Lásd magad benne úgy, ahogy mások látnak. Szépnek, esetleg kissé csúnyácskának, vagy akár lángoló kék szemekkel, de semmiképp se hazudj önmagadnak.

Még a délelőtt folyamán meglátogatott az orvos, hogy megvizsgáljon. Meghallgatta a mellkasom, megvizsgálta a torkom, és kellőképpen meg is nyomorgatta közben a nyakam, hogy érezze, nem talál-e bármilyen duzzanatot. Szerencsére nem talált.
Megkérdezte azt is, hogy érzem magam, milyen a közérzetem, visszajött-e már néhány emlékem.
Az utolsó kérdésére – sajnálatos módon – nemmel kellett válaszolnom. Hiszen azokon a furcsa álmokon kívül nem emlékszem semmire, és ugyan ki hinne nekem? A végén még kényszerzubbonyt adnának rám.

back to top